A neonfényes Budapest hírmondói

„Oly csodás, ha jön az est / Ha kigyúl ezernyi fény / Szinte égi tünemény / Ez a színes látomás…” – énekelte fél évszázaddal ezelőtt a népszerű táncdalénekes, Németh Lehel. Budapesten még napjainkban is több száz működő vagy örökre kialudt fényreklám található, amelyek múltat idéző neonfénnyel és betűtípussal elevenítik fel a ’60-as, ’70-es, ’80-as éveket.



Bár az utcai neonreklámokról ma mindenki a szocializmusra asszociál, az első világító feliratok már az 1930-as években megjelentek Budapesten. Többségük a II. világháborúban elpusztult, és a városi neonreklámok második aranykora csak a hetvenes években kezdődött: a városvezetés az 1970-es pártkongresszus után döntött úgy, hogy a turisták által látogatott helyeknek világvárosi hangulatot kölcsönöz a gyakran nem is konkrét terméket vagy márkát – néha egészen abszurd üzeneteket – reklámozó neonhirdetésekkel. A ’80-as évek végére, majd a rendszerváltás után az új hirdetési formák háttérbe szorították a neonreklámokat. A neonokban szép lassan kihunytak a fények, az üvegcsövek összetörtek, a lassan életveszélyessé váló darabokat pedig elkezdték eltávolítani. Napjainkban már többnyire csak fénytelen maradványaikat és az omladozó vastraverzeket láthatjuk az épületek homlokzatán és oromzatán – csupán mutatóba akad néhány üdítő kivétel.


Neonreklámok a két háború között

A neonreklámok története a 19. század közepéig nyúlik vissza, ekkor fedezték fel, hogy a különféle gázokkal töltött üvegcsövekben a villamos áram pompás fényjelenségeket hoz létre. A fény színe a gáztól függ, a leglátványosabb a neon piros fénye, de a köznyelvben minden fénycsövet neoncsőnek szoktak nevezni. A színes csövek világításra nem alkalmasak, annál inkább látványos fényreklámok készítésére. A csövet az üvegtechnikusok tetszőleges formára tudják alakítani, így nemcsak világító betűket, hanem vonalas rajzokat is lehet készíteni belőle.
A fényreklám az 1920-as évekre az éjszakai városkép elválaszthatatlan részévé vált Párizsban, New Yorkban és a pesti Broadwayen is. Az első, háztetőn elhelyezett budapesti fényreklámról 1908-ban számolt be a Tolnai Világlapja. A Brázay-féle mentaszeszt ajánló hajlított csöveket a Szent István körút és a Nyugati tér sarkán álló épületre erősítették fel. Az első hazai mozgó – a Dreher Bakot népszerűsítő – fényreklám rekonstrukciója ma is látható a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Az eredeti 1925 körül került fel a háztetőre a Nagymező utcában, ahol két épület között „ugrált” a világító kecske.


Az Oktogon a Hősök tere felé nézve 1930-ban. Forrás: Fortepan


Az 1930-as években már neonreklámok adtak világvárosi esti hangulatot Budapestnek, amely a két háború között ilyen téren bármely európai város méltó vetélytársa lehetett.
„Majd ha lámpák égnek újra, este fényes lesz az utca, akkor újból egy-két estét átlumpolunk, táncolni fogunk, dalolni fogunk...” – szólt a sláger 1943-ban Budapesten. Az optimista sorok azonban hamarosan értelmüket vesztették, nemcsak azért, mert a fővárost elérő front végleg elvette az emberek kedvét a mulatozástól, hanem mert a háború végére szinte teljesen elpusztultak azok a fényreklámok, amelyek a ’20-as, ’30-as években még beragyogták a pesti éjszakát.

Budapest „neonosítása”

A háború utáni esti félhomályt az MSZMP 1970-es X. kongresszusának döntése oldotta fel, amelyben – Budapest világvárosi jellegének hangsúlyozása érdekében – a főváros neonosításáról határoztak. A programszerű beavatkozás hatására a nagy állami vállalatok reklámbüdzséjük el nem költött részét az év utolsó hónapjaiban hirdetési szempontból jóformán értéktelen neonreklámokra költötték. Aligha volt ugyanis reklámértékük a hiánygazdaságban a „Vásároljon készruhát!” vagy az „Érdemes takarékoskodni!” feliratoknak, csakúgy, mint a BKV üzenetének, amely arra szólított fel, hogy kapaszkodjunk a mozgó járműveken.
Ez már a táncdalénekes Németh Lehel-féle „Neonfényes Budapest” korszaka, amikor a ma is sok helyen látható naiv reklámok születtek. Az egyik legdrágább felületnek számító Oktogon-háztetőkön például ez állt: „Gyűjtsd a vasat és a fémet, add át a MÉH-nek!”, de reklámszempontból szintén elhanyagolható jelentőséggel bírhatott az „Állami Biztosító – a dolgozók érdekeit védi!” szlogen.


Az Erzsébet (Lenin) körút a Dohány utca sarkáról a Rákóczi út felé nézve 1968-ban. Forrás: Fortepan


A neonoknak három fajtájuk jellemző erre a korra, amikor is a Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat tervezte, építette és javította az utcára kerülő világító betűket. A szabadon sugárzó csövek mellett megjelentek a dobozbetűk, ezeken a formára hajlított neonok fényét a mögöttük lévő, formájukat követő hátlapok verik vissza, továbbá létezik egy igénytelenebb megoldás is, amikor a felirat betűkre bontva, kis dobozokon helyezkedik el. Mivel a javításhoz is szükség volt a tervekre, több mint húszezer darabot őriztek meg belőlük a vállalatnál.
Később a budapesti központon kívül több vidéki nagyvárosban létesültek kirendeltségek, elsősorban a karbantartások és a javítások egyszerűsítése miatt. Emellett több helyi szórakozóhely és nagyvállalat új megrendelésének is a vidéki kirendeltségek tettek eleget, illetve gyakran alvállalkozóként besegítettek a központnak.
De az egyedi kialakítású fényforrások cseréje körülményes, utángyártása drága, beszerelése szakértelmet igényel. Ezért a hetvenes évek végén egyre elterjedtebbé váltak, majd a kilencvenes években elborították az üzletek portáljait a kevésbé látványos, fantáziában szegényebb, viszont olcsóbban előállítható, fénycsöves belső megvilágítású, plexilapra ragasztott fóliás táblák. Egyes fényreklámoknál nem fóliázott, hanem anyagában színezett plexilapok mögött világítanak a kommersz fényforrások. Több éve próbálkoznak a jóval energiatakarékosabb LED-es technikával, de az egyelőre sem fényerőben, sem esztétikailag, sem hangulatban nem tudta megközelíteni a neont.

A rendszerváltástól napjainkig

A rendszerváltás után a hirdetési piac átrendeződése és a reklámokat hordozó ingatlanok tulajdonosainak gyakran követhetetlen cserélődése végképp pontot tett a neonreklámok történetének végére. Rengeteg szép, míves neon- és egyéb reklám, kultúrtörténeti jelentőségű hirdetés, felirat tűnt el az utcákról. A reklámokat felszerelő cégek többsége jogutód nélkül megszűnt, már senki nem fizeti a villanyszámlát, a viharok széttörték a csöveket, s így csupán néha-néha lehet észrevenni a szürke vázakat a háztetőkön.
Neonhirdetésre ma többnyire csak a multinacionális vállalatok és a legstabilabb márkák építenek, hiszen költségvetésükbe könnyebben belefér ez a reklámforma, amelyet több évre érdemes kitenni. Ez ma már luxusnak számít, hiszen a cégek inkább kampányszerűen hirdetnek, és megjelenésük általában dinamikusan változik. Arra is lehet látni példákat, hogy tökéletesen működő, néhány éves fényreklámok tűnnek el, mert a tulajdonosnak már nincs rá szüksége, vagy a cég nevet, arculatot váltott.


Vetőmag és Esti Hírlap a Baross téren 2013-ban. Fotó: Prusinszki István


Még napjainkban is akad azonban néhány őskövület, amelyet tulajdonosaik nem tüntettek el a háztetőkről. A Déli pályaudvarnál látható „Ne szemeteljen! Segítse munkánkat! Fővárosi Közterület-fenntartó Rt.” feliratot szépen karbantartja, sőt amikor zrt.-vé alakult, annak megfelelően ki is egészítette a vállalat. Az Oktogonon évtizedeken át látható, telitalálatra utaló, animált „Totó-lottó” céltábla és az Erzsébet tér fölött ragyogó „Főz, süt, fűt” fényreklám azonban szomorú sorsra jutott, fenntartásukat ugyanis nem ítélte költséghatékonynak a Szerencsejáték Zrt., illetve a Fővárosi Gázművek.
A még meglévő neonok közül már csak néhány gyullad ki esténként, többségük évtizedek óta nem világít, sokuknak már a fénycsövei sincsenek meg, csak a betűk alapjául szolgáló testek. Gyakran már nem is a hirdetett üzlet működik alattuk, ilyenek legfeljebb elvétve akadnak, működő neonokkal.
Elsősorban a kis üzletek neonfeliratai élték túl az idők viharait, a legjellemzőbb az órásokat, a fodrászokat és a gyógyszertárakat hirdető neonok megléte. Ennek talán az az oka, hogy a fodrászok továbbra is kisvállalkozások formájában működnek, és megőrizték eredeti üzlethelyiségeiket, a gyógyszertárak pedig állami szabályozás alatt álltak 2008-ig. Azóta számos üzemképes neont megőrző gyógyszertár zárt be.
A magasan, a házak tetején vagy falain lévő nagy neonok közül mára alig maradt meg néhány, ilyen például a Baross téri „Esti Hírlap”, a kicsit odébb látható „Vásároljon készruhát!”, a Rákóczi úti „Sztár” üdítőreklám, a Déli pályaudvarnál a „Ne szemeteljen!” és a „Biztosítás–Biztonság”, a Bem rakparton az „Avtoexport Moszkva”, az Újpesti Áruház monumentális felirata, a Kossuth Lajos utcai Orion és Cordiatic.
Néhány gyűjtő igyekszik menteni a menthetőt, ám a használaton kívüli fényreklámok megszerzése, felújítása drága mulatság, a nagy hirdetések leszerelésének költsége több millió forint is lehet. Ha valaki időben bejelenti egy-egy régi fényreklám eltűnését, az örökségvédelmi hatóság védetté nyilváníthatja és visszahelyeztetheti a feliratot. Így kerültek vissza a körút emblematikus lakástextilüzletét, az Ermát hirdető, harmincas évekbeli logó betűi is.


Részlet az Elektrotechnikai Múzeum Neonparádé című kiállításából 2016-ban. Fotó: Prusinszki István


Sok megmentett neonreklámot őriznek az MMKM Elektrotechnikai Múzeumában, ahol – Neonparádé címmel – a Kazinczy utcai udvar homlokzati falán restaurált, újból működőképes állapotukban mutatják be a műemlékké nyilvánított neonreklámokat. Megtalálható itt az egykori „Patyolat” ruhatisztaságot sugalló fehér hattyúja, a „Csemege” kosara, az antikvárium szimbóluma, a pislogó szemű bagoly vagy a Károly körúti cukrászda „Mignon” felirata. Esti rendezvényeken ezek a régi neonfeliratok teszik hangulatossá a múzeum udvarát, a pincében pedig számos hasonló, leszerelt és megmentett neonreklám vár restaurálásra.
A budapesti utcákon még megmaradt egykori neonhirdetések és -feliratok jelenlegi formájukban már nem tekinthetők reklámoknak, sokkal inkább művészi értékű alkotásoknak és egyúttal kortörténeti emlékeknek, de mindenképp figyelemre méltó, megőrzésre, gondozásra érdemes városképi elemeknek.


Felhasznált és ajánlott források

Neonfényes Budapest: http://www.iz.webzona.hu/neon0.htm
Mentsük meg a neonszocializmust!: http://index.hu/kultur/eletmod/neon6144/
Neonparádé az Elektrotechnikai Múzeumban: http://elektromuzeum.hu/hu/allando-kiallitasok/neonparade/

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Neonmúlt – Budapest

Neonkészítők napjainkban

Neon Budapest – 2017 május 26. – bemutató